(Húsvét előtt 1 nappal)

Amitől rettegtünk bekövetkezett, kanyarós lettem. E napokra, mint egy rettenetes álomra emlékszem vissza.
40 fok lázban feküdtem, mit csak a keresztkötők enyhítettek. A szoba sötét volt, nem bírtam a világosságot.
Gyógyszert képtelen voltam bevenni.
Csak teát, vizet ittam, sokat. Már korán reggel jött az orvos, és vigasztalt, hogy türelem, e szokatlanul erős baj, szerencsésen fog lefolyni.
Szegény anyukám azonban nem mozdult mellőlem, éjjel-nappal ápolt és csak akkor voltam nyugodt, ha a kezemet fogta.
Nagyon-nagyon rosszul voltam.